Szoftverfejlesztőknek az önérvényesítésről röviden

Számtalan tudományos és pragmatikus forrás foglalkozik a viselkedésmódok különböző típusaival, főleg az asszertív (önérvényesítő) formát preferálva. Jelen írásban nem célom mindenre kiterjedő, mély jellemzését adni ennek a fejlesztői csoportokban igen hasznos viselkedésformának, csupán néhány vázlatpontban szeretném kitűzni a főbb irányokat a csapattagok számára a sikeres együttműködés érdekében.

  • Az asszertív viselkedési forma az agresszív és szubmisszív (behódoló) pólusok közötti skálán helyezhető el. Lényege, hogy az illető mások jogainak, érzéseinek megsértése nélkül képes képviselni a saját érdekeit.

  • Ha mindenki asszertív viselkedést alkalmaz – pl. egy csoportos fejlesztésnél, vagy egy projektmegbeszélésen -, akkor, és csak akkor nyílhat egyáltalán lehetőségünk egy win-win helyzet megteremtésére, melyben mindenki boldog és elégedett. Ha a csapatban vannak agresszívabb és szubmisszívebb kollégák, akkor ez a win-win helyzet nem fog automatikusan létrejönni. Ekkor az egészséges asszertivitással rendelkező csapattagok feladata az, hogy az agresszivitást lefojtsák, a behódolást pedig bátorítással megszűntessék.

  • Az megfelelő asszertivitás eléréséhez fontos, hogy ismerjük a jogainkat és képviseljük is azokat minden beosztottal, kollégával és vezetővel szemben egyaránt. Ilyen jogok lehetnek többek között a vélemény, az érzések és az igények kinyilvánításához való jog, a nem-et mondás joga, a kérdezés, az információ- és magyarázatkérés joga, a vélemény megváltoztatás, a nem tudás és a tévedés, hibázás joga, továbbá az ahhoz való jog, hogy tisztelettel bánjanak az emberrel és komolyan vegyék.

  • Válasszuk szét a szubjektív véleményünket az objektív tényektől. Fejezzük ki, ha a mondanivalónk csupán a véleményünket tükrözi és nem objektív tényadat. Ha mások ezt nem teszik meg, akkor pontosító kérdésekkel kérjünk magyarázatot a tényadatként tálalt szubjektív véleményekre. Példádul, ha egy csapattagnak nem tetszik egy új felhasználói felület, akkor ezt el kell fogadnunk véleményként, viszont ha tényként közli, hogy ez a UI nem fog tetszeni senkinek sem, akkor arra már kérjünk további magyarázatot.

  • A közléseinknél törekedjünk az alábbi tagoltsági séma használatára: Mondjuk el, hogy mi az objektív (nem hagytok szóhoz jutni), és szubjektív (ez nekem igen rosszul esik) problémánk a helyzettel. Ezután fejezzük ki az igényeinket (azt szeretném, ha most végighallgatnátok). Mondjuk el, hogy ez miért is jó a közösségnek, vagy a másik félnek (látni fogjátok, hogy az ötletem több problémát is megold egy csapásra). Végül rögzítsük a szankciókat, amelyek akkor léphetnek életbe, ha a kérésünket nem teljesítik (különben kénytelen vagyok kimenni a megbeszélésről).

  • Ha tisztában vagyunk a jogainkkal, akkor az agresszív viselkedés (támadások és ignorálások) legtöbb kontextusban működő eszköze a makacs, higgadt és magabiztos ismételgetés. Addig kérjünk további magyarázatot az agresszív féltől, amíg nyilvánvalóvá nem válik a többiek számára, hogy az általa hangoztatott vélemény mégsem olyan jól védhető, illetve amíg meg nem változik a saját véleményünk az üggyel kapcsolatban. Ha a mi véleményünket nem akarják elfogadni, akkor visszakérdezhetünk, hogy vajon miért nem. Ez pedig ismét a fenti megoldáshoz vezet, ahol is az agresszív fél elbizonytalanodik, vagy mi jövünk rá, hogy mégsem volt olyan jó az ötletünk.

  • Talán az egyik legfontosabb tanács az ilyen konfliktushelyzetekben, hogy bármennyire is nekünk volt igazunk és a mi ötletünket fogadta el a fejlesztőcsapat, soha, de soha ne sértsük meg a másik fél becsületét, méltóságát. Ez ugyanis a legnagyobb hiba, amit el tudunk követni egy társas interakcióban. Minden esetben tanúsítsunk tiszteletet a másik iránt, hiszen attól, hogy nem ugyanúgy látjuk a világot és nem ugyanolyan stílusban reagálunk az eseményekre, még nem vagyunk ellenségek.

A behódolóknak és az agresszíveknek feltétlenül javasolnám az egészséges asszertivitás irányába való elmozdulást, de sajnos pont ők lesznek azok, akik ennek nem érzik szükségét. Ezért praktikusan az asszertív viselkedésűekre hárul az a nemes feladat, hogy a szélsőséges kollégáikat betereljék a skála két széléről az arany középutat jelentő egészséges asszertív viselkedésbe. Sok türelmet és kitartást kívánok hozzá!

Scroll to Top