A munkahelyi vagy magánéleti változások hatékony támogatása klasszikus coaching folyamatért kiált. Ennek ellenére célszerű összefoglalni azokat a tényezőket, amelyek a téma kapcsán segítségül szolgálhatnak akut esetben.
- Vegyük észre és fogadjuk el, hogy az életünk FOLYAMATOS VÁLTOZÁS! Változás nélkül nem lennénk képesek fejlődni és a célunk felé haladni. Talán ez is belátható.
- Az ember alapvetően kockázatkerülő algoritmussal rendelkezik, ami a túlélésünket szolgálja. Ennek mértéke persze személyiség függvényében változik, környezeti tényezők hatására akár szélsőséges kockázatkeresésbe is torkollhat.
- Vegyük észre, hogy a megváltozott körülményeink is átmenetiek. Ahogy adott esetben megváltoztak a körülmények, úgy a jövőben is megváltozhatnak. SEMMI SEM ÁLLANDÓ, legyen az pozitív vagy negatív szituáció.
- A FELADAT: A természetes, esszenciális félelmünket (mivel sokszor nincs tárgya a félelemnek, inkább szorongásról beszélünk) kell leküzdenünk a potenciális pozitív kimenetelért cserébe. Ez a mi DÖNTÉSÜNK. Érezzük, hogy szabad akaratból fakad (nem a változás, a döntés), és vállaljuk érte a felelősséget.
- Nagyon fontos, hogy a változás miatt kialakuló arousal-szint (éberség, izgatottság) növekedést félelem helyett inkább IZGATOTTSÁGGAL azonosítsuk. Egy optimális arousal-szint nagymértékben javíthatja a teljesítményt és a kreativitást. Törekedjünk rá, hogy a változási folyamatot egy kreativitásunkat igénybe vevő, konstruktív, fejlődést okozó eszközként használjuk, és ne engedjünk a félelem blokkoló erejének. Mint tudjuk, A FÉLELEM AZ ELME GYILKOSA.
- A stabilitásfüggőknek észre kell venniük, hogy amit keresnek, az valójában NINCS! Vagy fejlődünk, vagy hanyatlunk. Másként fogalmazva, ha NEM FEJLŐDÜNK, akkor HANYATLUNK! A stabilitás annyira megnyugtató érzés. Kár, hogy csak az elvárásaink alkotta illuzórikus lehetőség.
- A változás bizonyos esetekben NEGATÍV (rövid- és hosszútávon egyaránt). Nem minden változás pozitív, azért ennyire ne legyünk ezoterikusak, inkább fogadjuk el ezt a tényt is!
- A nagyobb nyereség általában nagyobb kockázattal is jár. A nagyobb változás nagyobb lehetőséget, eszközt biztosít a céljaink elérésére. A kockázatkerülés és változástolerancia egyaránt ADAPTÍV viselkedés lehet napjainkban. Mindazonáltal utóbbi jóval kompatibilisebb egy modern szervezeti struktúrával és a standard, nyugati életvitellel. Mindenki más-más stratégiával éri el a célját, a DÖNTÉSÜNK nem illúzió.
- Számos technika létezik, amellyel megkönnyíthető a változások kezelésének képessége. Jelen cikkben csak két triviális kedvencet osztunk meg. Az egyik nézet szerint a rugalmasságunk, ADAPTÁCIÓS vagy változástűrő képességünket tanácsos tudatosan fejlesztenünk a hétköznapokban. Ha gyakoroljuk az adaptációs helyzeteket, növekszik a REZILIENCIÁNK (lelki rugalmasság) a változásokkal szemben.
- A másik nézet szerint érdemes egy-két olyan területet kialakítani életünkben, amelyekre a relatív nagyfokú stabilitás (RELATÍV STABILITÁS létezik) a jellemző. Ha munkánk vagy magánéletünk során gyors változások történnek, ezekre a viszonylag stabil területekre visszavonulva, és azok robosztusságából erőt merítve őrizhetjük meg a szükséges rugalmasságunkat.
- Ha jön a változás, az valamilyen formában reakciót kíván. MEGTÖRHETÜNK a súlya alatt, és szubmisszív (alárendelt, behódoló) kollégaként dolgozhatunk tovább. TÜSKÉKET IS NÖVESZTHETÜNK, hogy a változás ne bánthasson bennünket többet. Továbbá megtehetjük azt is, hogy csupán okos stratégiával, kihasználjunk az új rendszer adottságait és a változás okozta esetleges zűrzavart, majd a változás szelei által generált hullámokat meglovagolva, a kezünkbe vesszünk a sorsunkat és felvállaljuk a vezető szerepet, azaz magunk változtatjuk meg a szervezetet.
- A legtöbb, amit tehetünk kritikus változási szituációban, hogy inkább kihasználjunk a szeleket, mintsem küzdjünk ellenük! A megfelelő stratégia kidolgozása viszont nagy körültekintést igényel. Sok sikert a változás menedzseléséhez!