Nemrég közzétettünk egy cikket, amelyben megírtam életem első és mai napig utolsó olyan munkahelyi konfliktusát, ahol végül menesztettek a munkahelyemről. Adós vagyok még az elemzéssel, hiszen akkor azt állítottam, hogy felelős vagyok azért, ami velem történt.
Ezeket a leckéket a saját bőrömön tanultam meg, és életre szóló tanulságokkal szolgáltak. A cikk végére jó eséllyel át fogod értékelni azt, amit eddig gondoltál a karriered építéséről.
Lássuk a hibákat.
Hallgatólagos együttműködés
Egészen addig jól végeztem a dolgom, amíg meg nem érkeztem az első munkanapomra. Meg vagyok győződve arról, hogy nem éri meg hazudni a képességeinket illetően. Ha jól megy az IQ teszt, azt nem kell szégyellni. Ugyanígy ha túlképzett vagy, semmi gond, csak meg kell találni a hozzád illő munkát.
Az első hibát ott követtem el, hogy hallgattam a munkatársaimra. Ugyanis a háttérben érdekek húzódtak meg. A munkatársaim nem akarták elveszteni az állásukat. A menedzserem csak jól akarta végezni a munkáját és ezért próbált engem és saját magát óvni a konfliktusoktól. A felügyelők is csak a munkájukat végezték, és jó eséllyel felülről jött feléjük a nyomás, hogy rendet kell tartaniuk az áruházban. Ahhoz, hogy megindokolják, hogy a munkájuk értékes, időről időre bűnbakot kell találniuk.
Ez alapján logikus, hogy mind a menedzserem, mind a munkatársaim lassú munkára bíztattak. Mindezt természetesen hallgatólagosan. Ha ezt bárkinek elmondanám, letagadták volna. Direktben soha nem mondták nekem, hogy lassan kell dolgoznom. Csak sejtették.
A hallgatólagos beleegyezés (plausible deniability) egy machiavellinisztikus fegyver. Akik emberi játszmákat folytatnak, előszeretettel alkalmazzák. Különböző befolyásoló eszközökkel elérik, hogy a célpont saját döntése alapján a megfelelő döntést hozza meg. A cégben rosszul mutatott egy unatkozó alkalmazott. Ha nincs munkám, a jelenlétemmel igazolom, hogy egy menedzser valahol hibát követett el az erőforrások tervezésében. Erről pedig egy vicc jutott eszembe:
Egy turista utazik egy hőlégballonban és kétségbeesetten kémleli a tájat, mert eltévedt. Egyszer csak meglát a földön egy másik turistát. Reménnyel telve lekiáltott a hőlégballonból: „Hé! Eltévedtem. Meg tudnád mondani, hogy hol vagyok?”
A másik turista felnézett a földről és epésen visszaszólt: „Egy hőlégballonban!”
Hősünk köpni nyelni nem tudott. Miután többszörösen megátkozta a gyalogost, lekiáltott neki: „Maga szoftverfejlesztő?”
A kérdés meglepő volt, a gyalogos turista nem is értette, hogy hogyan találta el, így visszakérdezett, hogy honnan tudja.
A magyarázat találó volt: „Maga pontosan megadta a választ a kérdésemre, mégsem tudok vele kezdeni semmit, mert még mindig nem tudom, hogy hol vagyok és hova tartok.”
A szoftverfejlesztőnek kezdett összeállni a kép. Megvilágosodottan kérdezte a hőlégballonostól: „Maga menedzser?”
A ballonban a turista hátán végigfutott a hideg. Ingerülten válaszolt: „Igen! Ezt meg honnan tudja?”
A szoftverfejlesztő ismét pontosan összefoglalta a tényállást: „Nem tudja, hogy hol van. Nem tudja, hogy hova tart. De valahogy már kezdem azt érezni, hogy ez az én hibám.”
Hibázni emberi dolog, de sok cégben kínos hibázni, mert a nagyvállalati politika időnként a teljesítmény helyett más tényezőket helyez előtérbe. Ilyenkor pedig egy kis halat fel kell áldozni azért, hogy egy nagyobb hal tovább élhessen.
A hallgatólagos együttműködés azt a látszatot kelti, hogy a rendszert szolgálod, pedig csak bizonyos belső, sokszor a rendszertől független érdekeket szolgálsz. Ha érettebb lettem volna, felismertem volna ezt a helyzetet, és nem mentem volna bele a játékba. Dolgoztam volna a legjobb tudásom szerint. Ha elfogy a munka, akkor pedig szintén van kiút.
Proaktivitás és innováció
Tudom, naív dolog azt elvárni egy árufeltöltőtől, hogy találjon magának munkát. De itt pontosan ez lett volna a feladatom. Ha nincs munka, végigjárom a polcokat és elrendezem a termékeket. Ha készen vagyok, szólok egy menedzsernek, hogy kifogytam a munkából és szívesen segítek másban.
Ehelyett inkább rejtőzködtem a sajtos kuckómban és vártam, hogy leteljen a munkaidőm. Még olvastam is néha, ami legalább hasznomra vált, hiszen tanulni jó.
Ha annyira nincs más dolgom, kitalálhatok valami apróságot, amivel könnyebbé teszem a sajtos putban a munkát. Vagy megtanulok valami mást. Rengeteg lehetőségem lett volna. Ezek a tevékenyésgek még az önbecsülésemet is növelték volna, hiszen nincs rosszabb annál, mint amikor feleslegesnek érzed magad. Ez az én felelősségem volt.
Nem építettem kapcsolatokat
Végzett középiskolásként ott volt a lehetőségem, hogy akárkivel beszélgessek. Odamehettem volna a vezetőkhöz is, volt aki ezt csinálta. Ehelyett én legtöbbször egyedül ebédeltem, mert nem éreztem jól magam ebben a csapatban. Soha nem éreztem magam a csapat részeként. Csak egy kihívás volt az egész, hogy vajon kibírom-e azt a két hónapot. Amikor nehéznek tűnt a munka, arra gondoltam, hogy öt év múlva megbecsült munkám lesz.
Fizikailag ott voltam, de szellemileg nem. Ez pedig egy olyan élethelyzet, amit ma megengedhetetlennek tartok, mert ez a két hónap az igen rövid, talán egy évszázados életemnek túl jelentős része ahhoz, hogy elpocsékoljam.
Pedig feltalálhattam volna magam. Ki tudja? Lehet, az ügyvezető tanácsokkal látott volna el. Pár évvel később mint végzett szoftverfejlesztő, sok ügyvezetővel beszéltem, és többen komoly feladatokat bíztak volna rám. Ez egy kihagyott lehetőség volt.
Nem ügyeltem a személyes márkámra
Gondolhatod, miről beszélsz, Zsolt? Egy árufeltöltőnek nincs személyes márkája. Pedig van.
Nem volt igazságos egy lusta, alkalmatlan munkaerőnek beállítani engem, de egyben felelős is voltam érte, mert megfelelő tapasztalattal összerakhattam volna a képet és láthattam volna, hogy ez lesz a vége. Nem voltak szövetségeseim, a munkám a gépezetben jelentéktelen volt, így a hipermarket szempontjából teljesen mindegy, hogy én kitöltöm-e ott a munkaidőmet vagy nem.
Együttműködhettem volna a vezetőkkel és felügyelőkkel. Tanulmányozhattam volna a céges hierarchiát. Kinyomozhattam volna, hogy mit kell tennem. Esetleg példát mutathattam volna a többieknek, akik rossz tanácsokkal láttak el.
Nem bíztam a képességeimben
Valljuk be: eleve nem volt ott semmi keresnivalóm. Eladtam magam aprópénzért két hónapra. Pedig 18 évesen is annyi mindenbe kezdhettem volna.
Csakhogy a lehetőségeimet nem láttam tisztán. Ez kicsit olyan, mint a StarCraft-os fog of war (köd) opció, ahol csak az általad felderített területeket látod. Akkoriban azt hittem magamról, hogy a legjobb mód a pénzkeresetre, hogy elmegyek árufeltöltőnek. Hiszen nem végeztem egyetemet.
Ahhoz, hogy el tudjam hinni magamról, hogy értékes a munkám, legalább három éven át kellett tanulmányoznom, hogy mások hogyan valósítják meg az álmaikat. Talán ebből már látod, hogy mit spórolhatsz meg, ha látogatod a Programozás Karrier oldalt.
Lássuk, hogy ma milyen ötletekkel állnék elő, ha mindent elölről kellene kezdenem.
Először is, ha nem tudok angolul, a legjobb befektetés elsajátítani az angol nyelvet legalább olyan szinten, hogy hatékonyan tudjak olvasni és írni. Opcionálisan a folyékony beszéd is jól jön. Ezután a következő lehetőségeim vannak:
- Szabadúszó oldalakon vállalok munkát (UpWork, Fiverr, PeoplePerHour stb.)
- Írok egy könyvet LeanPub-on, ha jó, akkor kiadom Amazonon is
- A könyvből nagyon könnyű videótréninget csinálni. Kiadhatom magam pl. Udemy-n, de értékesíthetem is azoknak, akik vevők rá (LinkedIn, Pluralsight, SitePoint, Apress)
- Megtanulhatnám a WordPress-t és sablonokat adhatnék el
- Készíthetnék egy egyszerű alkalmazást, amit különböző app store-okban lehet értékesíteni
- Megnézném, hogy a környezetemben milyen programozással megoldható feladatért fizetnek rengeteg pénzt a kis- és középvállalkozások. Ilyen például az e-mail listaküldő szoftver. A legtöbb alkalmazást egyszerű megírni, mégis drágán el lehet adni.
A legtöbb tevékenységgel több pénzt lehet keresni, mintha elmennék alkalmazottnak. Lássunk egy nettó 300.000Ft-os havi kezdőfizetést. KATA adózással kevesebb, mint 400.000Ft-ot kell előállítani, hogy 300.000Ft-ot kézhez kapjunk. Valójában ez az összeg közelebb van 350.000Ft-hoz, de legyünk inkább pesszimisták, elvégre valamiből a könyvelőt is kell fizetni.
Lássuk, hogy havi hány órát kell ehhez dolgozni, hogy ez az összeg meglegyen:
– 10$-os (3000Ft) órabérrel 133 órát. Heti 20 munkanappal számolva ez napi majdnem 7 óra. Robotolásnak tűnik, de vedd észre, akkor dolgozol, amikor akarsz, nincs főnök, és a képességeid javulni fognak, így jó eséllyel az órabéred hamarosan meg fog duplázódni.
– 20$-os (6000Ft) órabérrel 67 órát kell dolgoznod. Heti 20 munkanappal ez napi 3.5 óra munka. A jó hírem, hogy az ingázást is megspórolod.
– A [mesterkurzusunkon](https://programozaskarrier.hu/webfejleszto-mesterkurzus/) elsajátíthatod azt a tudást, amiért sokan 50$-os órabért kérnek. Ez az órabér nem biztos, hogy rendelkezésedre fog állni, és bevallom, sokat kell még ehhez gyakorolnod, sőt személyes márkát is kell építened. De amint megvan, lássuk mennyit is kell dolgoznod. Mindössze havi 27 órát. Vagy szétosztasz napi 1.5 órát húsz napra egy hónapban, vagy megnyomsz havi pár napot és élvezed az életet.
– Zsolt több ügyfélnek is számlázott már 100$-os óradíjat. Gondolj bele, ha heti tíz órát tudsz értékesíteni, eléred a havi 1,2 millió forintot. Ez az összeg eléri a KATA adózással kivehető maximumot, és csak ez a tevékenység tökéletes megélhetést biztosítana Magyarországon. Ha te havi 400.000Ft-ot célzol meg, akkor csak egy kicsit több, mint 13 órát kell értékesítened havonta. Nagyon nehéz idáig az út, rengeteg munkát kell a tanulásba és a személyes márkaépítésbe fektetni, de nagyon megéri.
Természetesen ezekről a lehetőségekről régen nem tudtam, így az árufeltöltői munkát választottam. Ez természetes, mert a valós élet fog of war opcióval működik. A felderítetlen területeket nem látod. Megindulhatsz egyedül ezen az úton, vagy kérheted olyan mentorok segítségét, akik már előtted jártak.
Ha el szeretnéd kerülni azokat a buktatókat, amelyekről itt olvashatsz, tájékozódj a lehetőségeidről. Ennek az egyik módja, hogy kitöltöd a Lehet belőlem is programozó? tesztet. Képzéseinken stabil alapokra helyezzük a karrieredet, és rengeteg buktatót segítünk elkerülni.