Oké, akkor most fogalmazzuk meg, hogy mit is jelent az időgazdálkodás: Egy olyan tevékenység, amely más tevékenységeket kísér, és ha nem csináljuk, akkor több időnk jut azokra a bizonyos fontos „dolgokra”. Jelentkezzen (~ írja meg hozzászólásban), akinek már hosszútávon segített akár egyetlen időgazdálkodási tipp is. Senki? Á, ott valaki jelentkezik a sarokban. A hosszútáv nálam legalább egy hónapot jelent. Értem, akkor inkább leraktad a kezed. Nos, ez egyáltalán nem lepett meg. Az időgazdálkodás azon tevékenységek legékesebb példája, amelyet ha nem csinálunk, akkor gyorsabban elérhetünk a célunkhoz. Elnézést kérek mindenkitől, akinek ezzel a hipotézissel belegázoltam a lelkébe, de többségünknél sajnos ez az igazság. Akinek működik, az csak csinálja egészséggel, sok szerencsét hozzá!
A legegyszerűbb, ha a coaching legalapvetőbb kérdésével közelítjük meg a problémát: Mi a célod? De komolyan, mit szeretnél valójában elérni az életedben? Most, nem 50 év múlva. Találd ki azonnal, és írd le egy cetlire. Addig várok. Leírtad? Akkor most mond meg, de őszintén, egy 1-10-es skálán hol tartasz most a leírt célod (céljaid) elérésében? Várok. Ez nem túl jó hír, de a helyzet nem reménytelen. Most azt mond meg, hogy átlagosan napi hány órát (elnézést az optimizmusért), hány percet szánsz eme szent célod megvalósítására közvetett vagy közvetlen módon. Oh, hát ez siralmas, nem gondolod? Tudom, egy kissé ironikusak a soraim, de sajnos ez koránt sem olyan ritka állapot. Akkor most összegezzünk: Meghatároztat életed nagy célját, ami jelenleg hozzávetőlegesen 10%-os készültségi szinten van és nagyjából napi 10 percet szánsz a megvalósítására. Gratulálok! Azt hiszem, nincs az a hétvégi coach képzést végzett „kiváló szakember”, aki ne tudná a megoldást a vázolt helyzetre. Úgy gondolom Te is sejted, tehát felesleges tovább küzdenem a lelked megmentéséért.
A lényeg nem az „időgarázdálkodási” technikákban van, hanem önmagadban. Vállald végre a felelősséget a célod eléréséért! Ne hagyatkozz technikákra, trükkökre, tippekre, ezek csak elvonják a figyelmed a valóságról és csökkentik a felelősségedet. Ahogy egy költöztető csapattól hallottam egyszer szekrény tologatás közben: „Na akkó dőőjünk bele!!”. Állj neki most azonnal és ne firtasd a pillanatnyi helyzetet. A „nagy” célod nem lehet kedvkérdés. Meg kell valósítani, és a legtöbb, amit tehetsz, hogy csinálod végre és nem halogatod. Egyszer már végiggondoltad, ha változnak az életkörülményeid, akkor majd újra átgondolod, de nem minden nap! Csak csináld, foglalkozz vele, ráhangolódás nélkül! Áldozz rá annyi időt, amennyit csak tudsz! Ne keresd a kifogásokat, és ne hárítsd a felelősséged! Ezért csak Te tehetsz, és ezért csak Te vagy érte a felelős. Érd el mielőbb a célod, minél kevesebb köztes lépéssel, (ha lehet) informális csatornákon és a tőled telhető legnagyobb rugalmassággal. Na jól van, itt vannak a tippek, csak hogy boldog legyél:
- Határozd meg a legfontosabb céljaidat és írd le őket! (Havonta nem árt felülvizsgálni őket.)
- Őszintén valld be magadnak, hogy a fő célod elérésével hogy haladsz, és jelenleg mennyit teszel érte! (Ne csalj!)
- Megfelelő önkritika gyakorlás után láss neki AZONNAL a terveid megvalósításának és áldozz rá minél több időt életedből! (Ha valami nem stimmel, azonnal változtass!)
Még lehetne cifrázni a dolgokat, de valójában csak ennyi az egész! Látsz benne trükköt, vagy bármilyen mágiát? Mert nincs is. Legyél már egy kicsit mérnök! A dolgok akkor haladnak, ha foglalkozol velük. Üdv a megvalósult tervek világában!